A Márton-nap története

Márton-nap – november 11. – a néphagyomány szerint az éves gazdasági munkák lezárásának ideje is, egyben a természet számára a téli pihenés időszakának kezdete. Ekkor vágták le abban az évben először a hízott libákat és az újbort is ekkor kóstolták meg.

A legenda szerint a 4. században Szombathely környékén született, és a római császár katonájaként szolgáló Márton egy különösen hideg téli estén francia honban lovagolva megosztotta meleg köpenyét egy nélkülöző koldussal. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus, a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta: jóságáról még életében legendák keringtek. A legismertebb monda szerint, amikor püspökké akarták választani - szerénysége miatt méltatlannak tartotta e címet -, elbújt egy libaólban. A libák azonban hangos gágogásukkal elárulták, így megtalálták és Tour püspökévé szentelték.

Márton-napi népszokások, események:

Márton-napi időjóslás:

A tapasztalat szerint Szent Márton napja körül legtöbbször elromlott az idő és leesett az első hó. Ha hó esett, akkor azt mondták, hogy Szent Márton püspök fehér lovon jött.

Ha Márton napja fehér lovon köszöntött be, hosszú telet jósoltak, ha barna lovon jött, vagyis nem esett a hó, úgy tartották, karácsonyig nem is lesz. Ha kevés hó esett: Márton csak megrázta a szakállát.

"Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton, borongós tél" - mondja a rigmus. Úgy tartották, hogy a Márton-napra levágott lúd mellcsontja megmutatja, hogy milyen idő várható; ha barna volt esős, ha fehér, havas telet vártak.

A galgamácsaiak szerint a Márton-napi jeges eső korai tavaszt jelent. Göcseji hagyomány, hogy Márton hetében sem mosni, sem szárogatni nem szabad, mert különben marhavész lesz.

A népi megfigyelések szerint "ha Márton napján lúd a jégen áll, karácsonykor sárban botorkál".

A néphit szerint a Márton-napi eső nem jelent jót, mert utána rendszerint fagy, majd szárazság következik.

Mit nevezünk Szent Márton vesszejének?

A pásztorok ezen a napon egy csomó vesszőt adtak ajándékba azoknak a gazdáknak, akiknek a barmai kijárnak a legelőre, a csordába. Ez a nyaláb vessző volt a Szent Márton vesszeje.

Nagymagyaron a Márton-köszöntőt versben mondták el. A pásztorokra, gazdára, az egész háznépre, s a háziállatokra is Isten áldását kérték.

E köszöntő jutalmaképpen a gazda megfizette a "bélesadót", vagy másképpen nevezve a "rétespénzt". Ilyenkor minden gazdánál nagy lakomát csaptak, vendégséget rendeztek az ünnep tiszteletére.

A Répcevidéken a pásztorok Márton estéjén végigjárták a falut, és a házakhoz így köszöntöttek be:

"Elhoztam Szent Márton püspök vesszejét.
A szokást nem mi kezdtük, és nem mi végezzük.
Állataiknak annyi szaporulata legyen,
Ahány ága-boga van a vesszőnek."

Forrás: www. minalunk. hu

Recept

Márton-napi libaleves lúdgégetésztával

Elkészítés:

• A megtisztított libaaprólékot hideg vízben feltesszük főni. Ha felforrt, leszedjük a habját. Ezt követően fűszerezzük a hagymával, a fokhagymával, a szemes borssal és a sóval.
• Lassú tűzön főzzük a levest.
• Közben a leveszöldségeket megpucoljuk, és hasábokra szeleteljük.
• Amikor a hús félpuha, a leveshez adjuk a zöldségeket, a paprikákat, és tovább főzzük lassú tűzön.
• A leves akkor készül el, amikor a hús teljesen megpuhult.
• Sós vízben, vagy a leszűrt leves egy részében megfőzzük a lúdgégetésztát, lecsöpögtetjük, leveses tálba tesszük, és rászűrjük a libalevest.

A főtt csontos húst és a zöldségeket a leves mellé kínálhatjuk.