A Márton-nap története

Márton-nap – november 11. – a néphagyomány szerint az éves gazdasági munkák lezárásának ideje is, egyben a természet számára a téli pihenés időszakának kezdete. Ekkor vágták le abban az évben először a hízott libákat és az újbort is ekkor kóstolták meg.

A legenda szerint a 4. században Szombathely környékén született, és a római császár katonájaként szolgáló Márton egy különösen hideg téli estén francia honban lovagolva megosztotta meleg köpenyét egy nélkülöző koldussal.

 Anyuka névnapjára 

Szép napra virradtunk drága kisfiam,

Édesanyukádnak neve napja van!

Ülj csak az ölembe s hallgasd meg szépen:

Miért vártuk mi ezt szívszorongva régen.

Nézd meg milyen kedves ez a kis szoba,

Rendbe tartja mindig édesanyuka.

Rengeteg a gondja, igen sok a harca,

Mégis mindig édes, mosolygós az arca.

Tudod kikért teszi? Érettem és érted,

Kicsi szíved mélyén ugye ezt megérzed?

Nagy Jenő:

Édesanyám

Édesanyám nem úri nő,

Előkelő dáma.

Maga súrol és takarít

Két apró szobára.

Maga mos és maga vasal

Mindent szeretettel,

Este mindig későn fekszik,

Reggel korán kel fel.

Mennyi gond és mennyi bánat

Nehezedik rája;

Kilenc gyermek édesanyja,

Nyolcnak nagymamája.

Ha teheti, reggelenként

Elmegy a misére

Imádkozik mindenkiért,

S hallgat jó szívére.

Fohászkodik érettem is,

Nem mondta, de tudom,

Megérzem én távolból is,

Éter-hullámokon.

Az ünnep eredete: Halloween, Mindenszentek, Halottak napja

Magyarországon mai formájában – május utolsó vasárnapján - 1950 óta ünneplik a Gyermeknapot, de a hagyomány ennél is régebbi, 1931-ben kezdődött, és akkoriban egy egész héten át tartott a legkisebbek fesztiválja!

Nemzetközi Gyermeknapot világszerte tartanak, bár a legtöbb országban június 1-én köszöntik az apróságokat (ezt a dátumot 1925-ben, a genfi Gyermekjóléti Konferencián jelölték ki).

Az első ünnepet 1920-ban rendezték Törökországban, s csak jóval később, 1954-ben tett javaslatot az ENSZ közgyűlése az Egyetemes Gyermeknapra, melynek célja, a világ gyermekeinek testvériségéről történő megemlékezés, a kölcsönös megértés, és a gyermekek jólétéért folytatott szakadatlan küzdelem.

A pünkösd a húsvét utáni (50. napon) 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradásának emlékét ünnepli meg. A Szentlélek az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, áradása; ez a kiáradás. A Szentlélek (görögül pneuma, latinul Spiritus Sanctus) ezen a napon áradt ki Jézus tanítványaira, az apostolokra, és ezzel a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára:

A Húsvét a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe. Jézus feltámadását ünneplik mindenhol a templomokban. A történet szerint két nappal előtte, pénteken, feszítették keresztre őt a római katonák, azzal gyanúsították, hogy forradalmat indíthatott volna a tanításaival, és hogy ő akart lenni a király. Ezért csúfságból töviskoronát tettek a fejére, kezét, lábát odaszegezték a kereszthez és a feje fölé odatűztek egy papírt, amin ez állt: I.N.R.I.

Tóthárpád Ferenc: A Hírhozó

Mikor Jézus megszületett,
tiszta volt az ég.
Aprócska kis csillagtüzek
égtek szerteszét.

Köztük egy, a legfényesebb,
mindig arra várt,
hogy a jó hírt megtudhassa
szerte a világ.

Fényes csillag, vándor csillag
- három bölcs fölött -
reményt hozott, s reményt adott,
amíg őrködött.

Aztán fénye elhalványult,
de ha akarod,
minden évben, decemberben,
újra felragyog! 

Kívánom, hogy a csillag ragyogja be házadat, legyen gyönyörű karácsonyod szeretteid körében!

A nemzeti összetartozás napja az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező, június 4-ére eső nemzeti emléknap Magyarországon, melyet 2010. május 31-én iktatott törvénybe az Országgyűlés.

Az Országgyűlés a törvény elfogadásával kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.

Az eucharisztia (avagy úrvacsora) a három beavató szentség egyike, így a hívő életében nagy jelentősége van, amikor először részesül a szentáldozásban. A kereszténység kezdeti időszakában a megtérő egyszerre részesült mindhárom beavató szentségben, a katolikus gyakorlatban ez többnyire szétválik három időpontra. A felnőttkori megtérés esetét leszámítva az elsőáldozásra gyermekkorban kerül sor, 6–10 éves korban. Ezt megelőzi egy alapszintű hitoktatás, amelynek végeztével az elsőáldozásra készülőtől elvárják, hogy fogalmilag különbséget tudjon tenni a közönséges és az átváltoztatott ostya között.

A bérmálás keresztény szertartás, melynek során kézrátétel vagy felkenés útján közvetítik a Szentlélek ajándékait a bérmálkozó számára. Egyes felekezeteknél ez a teljes jogú tagságot is jelenti az egyházban, míg máshol, például a katolikus egyházban minden megkeresztelt az egyház tagja.

A bérmálás a katolikus, ortodox, antikhalkedóni és anglikán felekezeteknél szentség. A katolikusoknál a hét szentség egyike. A keleti szertartásokban a gyermekek keresztény beavatása a keresztséggel kezdődik, és azonnal követi a bérmálás és az elsőáldozás.