A Balaton nem csak egy tó, hanem fogalom. Mindenki emlékszik az első csókra, az első szerelemre, az első csalódásra és arra, amikor életében először látta a Balatont. Azt mondják, hogy Siófok a Balaton fővárosa. Én másképp gondolom. Van egy hely, ami jelentőségteljesen magasodik a tó fölé, és igazi koronaékszere a tájnak. Ez Tihany.

Szántódról komppal, vagy kacskaringós autó- esetleg biciklis utakon cikázva is megközelíthetjük a Balaton-felvidéki Nemzeti Park gyöngyszemét, a Tihanyi-félszigetet és annak egyetlen községét, Tihanyt. Tihany nem csak a régió, de Európa egyik sokszínű gyöngyszeme. A táj szépsége, a falu varázslatos hangulata, történelmi emlékei teszik Tihanyt olyan vonzóvá. Az utazók először általában az apátsági templomot látogatják meg, ami évszázadokon át és még ma is a falu kulturális életének központja. A tihanyi bencés monostort I. András király 1055-ben alapította Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére. Monostort és királyi temetkezőhelyet építtetett itt, amit bencés szerzeteseknek adományozott. A környék védelmére a 18. században várat emeltek, amelynek a falát a korabeli templomhoz illesztették. Szükség is volt erre a megerősítésre, a török időkben ugyanis fontos végvári szerepe volt.

A bencés rend 1990-ben kapta vissza véglegesen az apátságot. A templom főhajójából juthatunk le az altemplomba, amely a 11. századi épületből szinte érintetlenül megmaradt. Itt helyezték nyugalomra I. Andrást és fiát, Dávid herceget. Innen a Bencés Apátsági Múzeumba vezet az út, amely a templommal egy időben épült rendházban kapott helyet. A múzeum templomtörténeti kiállításnak, IV. Károly emlékszobájának, a római és a középkori kőtárának ad helyet. Itt még az sem fog unatkozni, aki egyébként nem szereti a kiállításokat. A kolostor alapító oklevele az első magyar nyelvemlékünk, melynek latin nyelvű szövegében magyar szavakat, kifejezéseket is használtak.

Tihany egyik legismertebb jelensége a visszhang volt. A 18. század közepe óta létezik. De hogy is működik pontosan? A Visszhang-dombon állított echókőről elkiáltott szavak a több mint 300 méterre lévő apátság északi oldaláról verődnek vissza, 2 másodperc alatt téve meg az oda-vissza közel 700 méteres távot. Ezalatt elmondható egy hexameter. Közismert visszhangpróbáló szövegnek számított a "Hős vértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntelek" verssor. Echónak csak a helyiek nevezték a visszhangot. Már a század elején észrevették, hogy a visszhang ereje egyre csökken. A tihanyiak az újonnan épült villákat hibáztatták. Különösen a ma óvodaként működő, "visszhangrontónak" elnevezett Hevesi-nyaralót okolták. Azóta bebizonyosodott, hogy inkább a domb és a templom közé ültetett fák megerdősödött lombja és a megnövekedett zajjal járó idegenforgalom a bűnös. Garay János mondája alapján a tihanyi visszhang az aranyszőrű kecskéket őrző, kevély királyleány büntetése, amiért a Tókirály érte epedő fia belehalt a reménytelen szerelembe:

"Mert büntetésül mondta/A tündér átka ki:/Hogy nyelvével lakoljon./Mellyel vétett neki./S ki csengő szép szavával,/Kevélyen visszaélt,/Istennel és emberrel/Negédből nem beszélt.//Most- bárki szóljon hozzá/Bár gazdag és szegény:/Felelni köteles rá/E bércek tetején."

Az apátságon kívül még sok más érdekességet rejteget számunkra a félsziget. A tihanyi lakosok jellemzően szegény halászok voltak. Az egykori halászfalu életét idézi a templomot övező bájos, nádfedeles házak sora, a rendkívül hangulatos Szabadtéri Néprajzi Múzeum. A skanzenben sétálva úgy érezhetjük, hogy visszacsöppentünk az előző századok valamelyikébe. Eredeti állapotban, berendezve látogatható a Pisky sétányon az úgynevezett Parasztgazda háza. Az elől nyitott fészerben mezőgazdasági eszközök, a földművelés, a szemnyerés tárgyi emlékei és a Balaton jegén használatos fakutya látható. A Halászcéh házában tartotta a céh összejöveteleit, itt őrizték a céh jelképeit (céhláda, céhpecsét, céhkorsó). A fészerben kaptak helyet a halászati eszközök. A sétányon tovább haladva a Fazekasházba is bepillanthatunk, ahol a helyi fazekasmester kék-fehér motívumaival díszített tárgyak sorát tekinthetjük, vagy vásárolhatjuk meg.

A mélybe nézve a két vulkáni eredetű tavacskát, a Külső- és Belső-tavat pillanthatjuk meg. A sajátos klímának köszönhetően számos növény és állatritkaság található a két tó környékén. A Belső-tó, amit "Kis-Balatonnak" is neveztek, mintegy 25 méterrel magasabban fekszik, mint a Balaton. Magas sótartalma miatt vize nem iható. Aki szeret horgászni, az itt jó helyen jár: a Belső-tó közkedvelt nappali és éjszakai horgászhely. A rekordfogásnak egy 2003-ban kifogott 40 kilós harcsa számít. A Belső-tó partján, a szabadidőparkban szürke szarvasmarhák legelésznek; játszótér, tekepálya és hangulatos pince várja az utazót. A közeli juhhodály és lábas pajta is megtekinthető, itt nyaranta a Képzőművészeti Főiskola hallgatói dolgoznak. Mindenki hallott már a tihanyi apátságról, a tihanyi echo-ról, a tihanyi skanzenről, de kevesen tudnak bármit is az itteni levenduláról, a kecskekörömről, vagy a remetetelepről. Lássuk, mik is ezek valójában?

Déli irányban, a Csúcs-hegyen találjuk a mandulafákat és a levendulást. Bittera Gyula az 1920-as években a francia levendulatelepekhez hasonló ültetvényt hozott itt létre. Az itt termesztett, gyógyhatású levendula-illóolajat meg is vásárolhatjuk a faluban. A félsziget másik különleges geológiai értéke, a tihanyi kecskeköröm. A furcsa név tulajdonképpen a Pannon-tenger fenekén élt Congeria-kagyló ősmaradványára utal. A látványosságok sora itt még közel sem ér véget. A Tihanyi Babamúzeum az 1850-1920-ból való porcelánbabák és babaházak romantikus világa. A babák eredeti ruhákba vannak öltöztetve, kiegészítve korabeli játékokkal és egyéb kellékekkel. Érdekesség, hogy Tihanyban található a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, ahol a Balaton-kutatások zajlanak. Sokan nem ismerik Tihany egyik valódi különlegességét. A félsziget keleti oldalán, a sziklafalban a 11. században idetelepített ortodox görög szertartású, bazilita szerzetesek vájták ki celláikat, kápolnájukat és ebédlőtermüket. Ez Közép-Európában az egyetlen, aránylag épségben maradt remetetelep, helyi nevén barátlakások. Sajnos az idők folyamán a remetetelep egy részét egy rázuhant sziklafal megsemmisítette. A cellák a 14. század közepe táján néptelenedtek el, máig ismeretlen okból. Innen nem messze található Tihany egyetlen forrása, amit korábban Orosz kútnak, ma Ciprián-forrásnak hívnak. Innen hordták fel a vizet egykor a remeték. Ha már minden történelmi emléket, látnivalót és természeti kincset megnéztünk, Tihany akkor is tartogat még valami újat.

Nyáron rengeteg a rendezvény errefelé. Részt vehetünk a Tihanyi Ünnepi Játékok vonzó rendezvénysorozatán, vagy az apátsági templomban rendezett orgonahangversenyeken. Kihagyhatatlanok a jellemzően helyi halból készült ételek, és a jó zamatú tájjellegű borok. Az igazán szerencsések egy egészen más perspektívából, egy kis hajó, vagy vitorlás fedélzetéről is megnézhetik Tihanyt és az öblöt.

Ha valaki biztos akar benne lenni, hogy nem utoljára jár Tihanyban, üljön le egy kicsit az apátság mellett futó kavicsos sétány kőkerítésére, lógassa a lábát a Balaton fölé és nézze meg a naplementét. Varázslatos látvány, amit az ember újra és újra látni kíván.

Forrás: kihagy6atlan.hu